A dunántúl északnyugati részén, a Fertő tó és a Soproni-hegység között, az Ikva patak partján, Magyarország nyugati kapujában fekszik Sopron. Környékének változatos természeti szépsége, utcáinak megejtő hangulata, történelmi, kultúrtörténeti emlékei a látogatók tízezreit csábítják felfedező utakra.

Sopron vidéke évezredek óta lakott terület. Az ember már valószínűleg az őskőkorszakban letelepedett errefelé, de biztos nyomai csak az újkőkorszakból kerültek eddig elő. A legrégebbi leleteket Ágvalva, Kópháza, Sopronkőhida határában találták és az Ikva völgyében is leltek újkőkorszakból származó tárgyakat.
A vaskorszaki népesség a síkvidékről felköltözött a hegyekbe. Várszerű településeiket sánccal vették körül. A földvárak első lakói az illírek voltak. Az I.e. IV. század közepe táján kelták jöttek a környékre. Az időszámításunk kezdete körüli időkben a római birodalom légiói szállták meg a mai Dunántúlt. Kereskedőkből és veteránusokból álló csoport telepedett le a Fertő mellett, a Vindobona é s Carnuntum felé vezető út elágazásánál, és várost alapítottak a Borostyánkő út mellett. Ők lettek a várállomások tisztviselői, a császári javadalmak kezelői. Scarbantia-Sopron az ő munkájuk nyomán vált jelentős településsé. Capitolium, forum, amphitheatrum volt a városban. Ránk maradt nagyméretű istenszobraik, Jupiter, Juno és Minerva márványból formált képmásai a város nagyságát bizonyították.

A rómaiak után egy ideig az avarok birtokolták a területet, majd Nagy Károly frank birodalmának része lett. A honfoglalást követően a magyarság a X. században foglalta el Sopron környékét. A város a gyepűrendszer része volt. I. István korában válhatott jelentős településsé, ekkor alapították a soproni várispánságot. Új nevét első ispánjáról, Suprunról kapta.

A XIX. Század elején francia csapatok szállták meg Sopront; óriási teher nehezedett a városra. Ezt követte a devalváció, majd az osztrák gazdasági elnyomás, ami a helyi kereskedelmet, az ipari vállalkozásokat is fojtogatta. A reformkor indulásával Széchenyi jótékony hatása lett érezhető. Újra fellendült a vállalkozó kedv, megépült a Sopront Béccsel összekötő vasút. A város lelkes híve volt a reformeszméknek, majd támogatója a forradalomnak.

1921-ben Sopron hűségének ismét szép bizonyságát adta; népszavazással döntött sorsáról: magyar maradt. A második világháború utolsó időszakában sokat szenvedett a város. Súlyos légitámadások érték, és át kellett élnie a fasiszta terror őrjöngését is.1946 tavaszán a város és környéke németajkú lakosságának nagy részét kitelepítették, akik maradtak, poros, omladozó kisváros szintjére süllyesztve tengették tanácsrendszeri mindennapjaikat.
Az életerő azonban nem hunyt ki. A lassú feltápászkodás első jelei a Soproni Ünnepi Hetek megszervezése, majd a városi lét 700. évének megünneplése okán mutatkoztak, és hatalmasodtak el. A Fertőrákosi Barlangszínház előadásai messze földön ismertté váltak, a régi korok emlékeinek rendbehozataláért pedig 1975-ben Európa-díjjal tüntették ki Sopront. Az országban Buda után Sopronban maradtak fenn legérintetlenebbül egységes városképi együttesek.

A város különleges építészeti megoldásai, műemléki gazdagsága, zenei, valamint kulturális élete belföldön-külföldön egyaránt jelentős vonzerő. A képzőművészet, a zene, az irodalom, a színjátszás körében alkotott értékeket a ma élő művészek tovább gyarapítják. Ennek jegyében állítják össze a város fesztivál-, kulturális- és kiállítási programját. Az Európát otthonának valló zeneszerző, Liszt Ferenc 9 évesen adta első koncertjét Sopronban, művei és művészete népeket összekötő kapocs.
Sopron gyönyörű város, a magyar gasztronómiai élet egyik legfontosabb fellegvára, az ízek birodalma. Bőkezűen bánik vendégeivel, számos különlegességgel szolgál, melyek közü l is kiemelkednek messze földön híres borai és tájjellegű ételei.
A szőlő és a borkultúra Sopron és környékén már 2000 éves. Magyarország történelmi borvidékei közé tartozik, méltán viselve a "Szőlő és bor városa" címet. Szabad királyi város lévén, privilégiumként borkimérési jogot kapott és gyakorolhatott. Ennek megfelelően a bor évszázadokon át fontos szerepet játszott a város életében. A gazdaság egyik alapja volt, de ha kellett a várossal kapcsolatos politikai döntéseket is jó irányba befolyásolta. Az Alpok lábainál fekvő borvidék leginkább elterjedt szőlőfajtája a KÉKFRANKOS. Sötétvörös bora kellemes zamatú, savakban igen gazdag.




Babszemjankó és a soproni borvirágok

Mészáros Tibor
Schnitta díjas éttermi mester
Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség - Sopron Régió Elnök


A Dunántúlon tizenegy olyan tájegység található, melyek étkezési szokásai hagyományokra épülő kincset hordoznak magukban. A hagyományokhoz kötődés, a régmúlthoz való igazodás felerősödött az elmúlt időben, melyhez tájaink étkezési szokásai szorosan kapcsolhatók. Sopron és környéke egyike e gazdag gasztronómiai kultúrával rendelkező tájaknak. Mindez köszönhető az ételei sokszínűségének, valamint a történelmi borvidék gazdag borválasztékának. A Fertőtáj népi hagyományaikoz, szokásaihoz mindig kapcsolható az alkalmakhoz illő egyszerű, de kifinomult ételek sokasága, mely hosszú időn keresztül szállt anyáról lányára, valamint a szőlőművelés, borkészítés tudománya, mely apáról fiúra öröklődött.
Sopronban járva ételről és italról említést tenni a nélkül nem lehet, sőt lehetetlen, hogy szót ne ejtenénk a Poncichterekről. A poncichter kifejezés a Bohnenzuchter szóból ered, utalva a szorgos babtermelő szőlősgazdákra, kik hamar rájöttek arra, hogy a szőlősorok közt termelhető vetemények közül a legtöbb jövedelmet a bab és a káposzta biztosítja számukra.
A poncichter tagadhatatlanul egy kis darabja már a soproni múltnak és jelennek. Hozzáértőn művelték a szőlőt, készítették kedvelt italukat, a kékfrankost, s termelték a babot. A jóízű babból remek fogások születtek. A sör és a borkorcsolyának való babpogácsától a babstercen, babsalátán át egészen a babos rétesig. Számos híres vendéglő kínálta hajdanán eredeti soproni ízeit. Az Arany Angyal a Fertői halászléről, a tejfölös, szilvás bableveséről volt híres, míg a Zöld Koszorúban a babgombócot, a gyertyás pecsenyét készítették el kiválóan. Híres vendéglők voltak még a Fehér Bárány, a Magyar Korona, az Arany Kakas, az Arany Oroszlán, melyekben a szakácsok hozzáértő szaktudással főzték, sütötték az olyan étkek sorát, mint az erdészgombóc, a marhapacsni, a sváb pörkölt vagy a roston sült kacsamáj, melyet kolbászos lecsóval koszorúztak. Említésre méltó éttermek, vendéglők voltak már csak nevük miatt is az Arany Nap, a Hattyú, a Himmli, a Kuruc a Bűvös Vadász, s nem utolsósorban az Utolsó Garas.
A tésztaneműk főleg otthon készültek. Ügyes, szorgos háziasszonyok gyúrták, húzták, szaggatták az alapanyagot, hogy a csemetéiknek házi főtt és sült tésztákkal, süteményekkel kedveskedjenek. A babpogácsát és babos rétest már említettük. De nem feledkezhetünk el a soproni metéltről, mandulás rétesről, a szőlőslepényről sem. A kevésbé tehetősek csemegéje a tökös táska, a héjas szaladós, a köttes és pölösni volt. Aki azonban még ezt sem engedhette meg magának, az egyszerűen beérte nyers vagy pörkölt tökmaggal.
A soproni poncihterek saját termésű boraikat, házi borkiméréseikben az úgynevezett "Buschenschank"-okban mérték. Azok a helyek, ahol a gazda jó minőségű borral lepte meg vendégeit, estéről estére teltházat vonzottak, s egy hét leforgása alatt 10-15 hl bort is kimértek. A bejárat fölött ott lógott a borkimérést jelző cégér, a fenyőágakból font "Puchni". S annak megfelelően, hogy vöröset vagy fehéret mértek a kínált borból, a fenyőt vörös, illetve fehér szalaggal jelölték meg. Időnként a szalag mellett kereszt alakú fapálcika is volt látható, ami az óbor mérését jelezte. Buschenschankokkal manapság is találkozunk, ott lóg felettük a "pusnik" jellegzetes formavilága. A szőlőtermesztés, borkészítés, borértés apáról fiúra száll. Ennek Sopronban nagyon szép hagyományai vannak. Zászlós borunk a Soproni kékfrankos akár nyeletnyi megkóstolása nélkül városunkat elhagyni szinte lehetetlen. Gazdag a választék! És gazdag a választék a soproni sörökből is. Méltán vagyunk büszkék a soproni sörfőzés tudományára, hagyományaira.
A soproni vendéglátóhelyek igényes belső kialakításúak, étlapjuk széles választékú. Ne lepődjön meg kedves vendég, ha barangolásai során szakácsmesterek, mesterszakácsok, éttermi mesterek látják vendégül. Méltán büszke a város világbajnok és olimpiai bajnok mesterszakácsaira, akik tudásuk legjavát adják át az új nemzedéknek. Feladatunk a hagyományok ápolása, valamint új ízek felkutatása. Jó barangolást, jó étvágyat, hét nyelvet beszélő borokat kívánunk.